Vizitáció

"De hogyan történhet velem az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?" 

(Lk 1,43)

Nem mi megyünk Jézushoz.
Ő jön hozzánk.


Erzsébet volt az első, akinek a Szűzanya vitte el.

Vizitáció, Martigny

 Most csak ennyit megkésetten erről az ünnepről. Pedig szerettem volna írni, például arról a utilatirista-moralizáló prédikációtípusról, ami sok helyütt elhangzik ilyenkor a templomokban, nevezetesen, hogy "nézzük csak meg, milyen aranyos-gondos-figyelmes-segítőkész  a Szűzanya, segít terhes rokona háztartásában". A fenéket. Ha csak segíteni akart volna, valószínűleg épp elég túlterhelt családanyát talált volna Názáretben is, és nem gyalogol kilométereket. Sőt, ha valamelyik hívő netán újra elolvassa az evangéliumot, megbotránkozva látja, hogy az aranyszívű Szűzanya, bizony a legnagyobb bajban hagyja ott barátnőjét: pontosan a szülés előtti napokban. Erzsébet egyedül vajúdik, magányosan fekszik gyermekágyi lázban, csak egy néma férj áll az oldalán?! 

 Mária valóban figyelmes, például a kánai mennyegzőn felhívja a figyelmet arra, hogy elfogyott a bor, nincs is kétségünk afelől, hogy valóban kiváló segítséget és társaságot nyújtott Erzsébetnek. De Mária látogatása túlterjed ezen az együgyű magyarázaton. Sokkal nagyobb jelentősége volt és van.

 Az angyali üdvözletben Gábriel beszél Máriának Erzsébetről: "Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van... mert Istennek semmi sem lehetetlen" Mária ezért megy Názáretből Júdába: találkozni akar azzal az asszonnyal, aki nem csak testi, de lelki rokona is. Aki szintén megtapasztalta, amit ő is meg fog: hogy "Istennek semmi sem lehetetlen". Találkozásuk ezért semmi másról nem szól, mint Isten dicsőítéséről. Az evangélium ezen része, valószínűleg a legszebb Istendicséret az egész Bibliában.

 Mégsem tudtam megállni, hogy ne írjam le, legalább egy részét a gondolataimnak. A vizitáció, és így az üdvtörténet álságos elhumanizálása pont az embert degradálja le. Ebben a találkozásban sokminden történt, sokminden elhangzott a Szentlélektől ihletetten. Ne engedjünk a csábításnak, és gondoljuk azt, hogy egy nőnek, egy háziasszonynak semmi másra nem lehet szüksége és lehetősége, csak egy szorgos kézre, aki segít neki a főzésben-mosásban. Mert ez a leírás éppen ezt cáfolja meg. 

"Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.

 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 

Hangosan felkiáltott: 

- Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.

Mária erre így szólt:

- Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról,és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal,és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,  amint megmondta atyáinknak,  Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

 És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába. Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült."

A teljesen biztonságos fogamzásgátló módszer

Az orvosi ellenőrzés nélküli fogamzásgátló módszerek reklámja legyőzhetetlen.

 Még a józan ész által is. Általában 99%-os hatékonysággal hirdetik a legjobbakat. (Ez tudtommal a kondom spermaölő szerrel.)
Többet nem mernek mondani, mert egy termék, amelyet nagy mennyiségben gyártanak és fogyasztanak, mindig lehet hibás. (Pl. a kondom lyukas, gyenge, szállítás közben sérült stb..., de a tisztán kemikális szerek hibafaktora, hatásmechanizmusuknál fogva ennél lényegesen nagyobb, átlag 10% körül van). Egyébként több "független" kutató (pl. tudományegyetemek) ennél sokkal kisebb hatékonyságot mutatott ki.

A 99%, tökéletesen megteszi a vásárlói társadalom lebutított emberének, hiszen 1% igazán semmi, különösen az egészségügyben. A legbiztonságosabb műtétek kockázati faktora is nagyobb ennél (szövődmények, stb...). Tehát a szex, megnyugodhatunk, ez alapján "teljesen biztonságos".

Nézzünk a számok mögé, először csak számokkal. Van egy jóravaló fiatal pár. Azt tervezik, hogy az egyetem befejezése után, amikor biztossá válik, hogy mindketten ugyanabban a városban kapnak munkahelyet, anyagilag stabizilálódnak,  és meg tudják teremteni a szükséges körülményeket egy születendő gyermek számára, természetesen családot fognak alapítani. Addigra megérnek arra is, hogy életük végéig kimondják egymásnak az igent, erre jelenleg még képtelenek, jobb erről nem gondolkodni. Tételezzük fel, hogy még csak együtt sem laknak. Hétvégente találkoznak, de akkor feltétlen, mert a távkapcsolat önmagában hamar elsorvad. A hétvégéket szeretkezéssel koronázzák meg. Ugye két év az már több mint 100 hétvége. Jóindulattal végeztük a számítást, egy huszonévesnek a heti egy alkalomnál, azért rendszerint több "igénye" van, és még több képessége. Innen nézve az az 1% már nem is olyan csekély.
Ha az az 1% (ismétlem, csak a módszer önmagából fakadó hibafaktor, tehát még nem beszéltünk az emberi hibákról, mint például a feledékenység, a kíváncsiság (!), vagy teszem azt az alkoholos mámorból fakadó gondatlanság) "betalál?"

Akkor bizony ott a... mi is? A kisbaba, akit vártak (igaz, nem mostanra, hanem 4-5 évvel később), akinek elképzelte a lány a gyerekszobáját (5 év múlva hogy fogja berendezni), a ruhácskáit, cipőcskéit, stb...

Nem, ott a "műhiba", amit gyorsan ki kell küszöbölni, meg kell szüntetni. Ez nem gyermek, mert gyermek ezek szerint csak az, akit annak képzelt a leendő (?) szülő: az az 5 év múlvára képzelt kis csöppség, aki majd egy házasságba születik bele. Ez csak 1%-nyi hibalehetőség. De miért is? Mert a patikában és a gyártócégek marketingesei azt mondták nekünk, és mert ez roppant kényelmes, kielégíti az egoizmusunkat, könnyű és jó elhinni.

Egy gondolat a hamis misztikáról

"Ahogy a bűnbánat útján haladtam – mondta Boldog Angéla – tizennyolc lelki lépést tettem meg, mielőtt tudatára ébredtem volna életem tökéletlenségének."

 Folignoi Boldog Angéla a ferences világi rend nagy misztikusa volt.

 Harminchét éves koráig az itáliai gazdag nők tékozló és hiú életét élte. Helyzetéből és életmódjából adódóan mélyen megvetette az ekkoriban virágzásnak induló bűnbánó mozgalmakat, mígnem egyszer csak valamit történt az életében.

 Megtérését tévesen szokták ahhoz kötni, hogy álmában megjelent Assisi Szent Ferenc*. Angéla könyvében világosan leírja: Ferenc már a második lépésről segíti a harmadikra. A jelenés "csak" válasz volt megkezdett, komoly, de még bizonytalan, önféltésből és nem Isten szeretetéből fakadó bűnbánatára. 

Mit olvashatunk az első lépésként? Tudjuk, hogy megtérése előtt vészterhes időket élt meg Foligno, és valószínűleg személyes veszteségek is érték Angélát és családját (férjnél volt és  több gyermeket felnevelt). Ezek segíthették, hogy rátaláljon az egyedül biztonságot nyújtó Istenre, azonban ezekről nem szól könyvében. Nem véletlenül. Amikor elmeséli, hogyan indult el a bűnbánat útján, csak a lényeget közli: többé nem akart élethazugságban élni, és nem venni tudomást a bűn nyugtalanító létezéséről.

Lépésről lépésre beszámol arról, hogyan győzi le kezdeti hibáit (például eleinte nem meri  a gyóntató papnak megvallani a legszégyenteljesebb bűneit, habár ekkor már buzgó áldozó), és  megkezdett nehéz útján miként segíti folyamatosan Isten.
Mint láthattuk, már lelkiélete második szakaszában látomásról számol be, és később sem maradnak el a víziók. Ezek mellett mély teológiai igazságokat belátó értelmi megvilágosítások mélyítik az eltökélt bűnbánó nő hitét.

Az utolsó szakaszban, a tizennyolcadik lépést téve Isten felé, pedig az állandó kegyelem, az életszentség állapotában volt. Elmeséli, hogy olyan gyönyörűséget talál az imában, hogy elfelejt enni, sőt nem is szeretne, csakhogy imádkozhasson helyette (bár felismeri, hogy ez kísértés, és küzd ellene). "Szívemben a szeretet olyan hatalmas tüze volt, hogy soha nem fáradtam bele a térdelésbe, vagy más vezeklő cselekedet végzésébe. Ezután az Isteni szeretet még nagyobb tüze és szenvedélye töltött el, olyan fokon, hogy ha bárkit meghallottam Istenről beszélni, hangosan sírtam, és még ha valaki egy baltával a kezében is lett volna ott, hogy megöljön, az sem tudott volna megfékezni ebben. Ez legelőször akkor történt velem, amikor eladtam a földemből egy kis darabot, hogy a pénzt a szegényeknek adhassam (ez volt a legjobb birtokom)..." 

Mégis, egy szóval sem említi, hogy tökéletessé vált volna. Ellenkezőleg: "Tudatára ébredtem tökéletlenségemnek." 

Nemrégiben egy már tanításában is gyanús "magánkinyilatkoztatásokaban" részesülő hívő írása akadt a kezembe. Ebben először is vázolta a misztika tankönyvi útját: vannak kezdők, haladók, tökéletesek ezen az úton. Megnyugtatta kedves olvasóit, hogy ők már a "haladók" közé tartoznak, hiszen nyitottak az ő tanítására, illetve az általa szóló entitás (ő Máriának nevezte) kéréseire, ellentétben a süket tömegekkel.
 A gőg lépesmézes madzagjára könnyű ráharapni. Nem véletlenül hangsúlyozzák az evangéliumok Jézus farizeusok elleni tanítását: tapasztalatom szerint ez az egyik legnagyobb kísértése a keresztényeknek. Jó dolog azt hallani, hogy én már haladó vagyok, ellentétben a "többiekkel".

A mély misztikus kegyelmekben részesült szentek soha nem mondanak olyasmiket  magukról, hogy ők már haladók, vagy különbek bárkinél.  Szeretik ezt, és hasonló megnyilatkoztatásaikat azzal eltusolni, hogy "ezt "csak" alázatosságból írta". Az ilyen tartalmú, és így hangsúlyozott megállapítások általában olyan szövegkörnyezetben találhatók, amely nem teszi kétségessé az olvasó számára, hogy ezt bizony az adott szent nagyon rosszul tette, mert eltorzította az igazságot. Az alázatot ilyenkor összemossák az alázatoskodással, sőt sokszor egészen leminősítik aggodalmaskodássá. Azért is esett Boldog Angélára a választásom, mert az ő bűnbánó útja pontosan arról szól, miként válik Isten segítségével az önmagunkért való aggodalomból Isten szeretetéből fakadó alázat. Angéla első lépése bűnei keserves siratása volt. Félt a pokoltól, és érezte, hogy ezek nem jó dolgok. De ez még csak egy társadalmi normákból (hallotta, hogy ezeket a dolgokat elítélik a hívő keresztények és a prédikátorok) és önféltésből forrásozó bűnbánat volt. Élete végén is a bűneit siratja. Látszólag semmit nem változott. De valójában "ráébredt élete tökéletlenségére": megtalálta azt az abszolút, elfogadó Szeretetet, amitől eltávolodott minden bűnében. Az alázat nem a tények eltorzítása, hogy jó képet fessünk magunkról jámbor keresztények körében. Ellenkezőleg: a tények soha nem látott tisztán látása, hiszen már nem a változékony közösségi szabályokhoz, vagy  még változékonyabb önelvárásainkhoz, egyre bővülő világi tudásunkhoz igazodik, és ily módon így részesülés annak  az Igaznak  az életében, aki "szelíd volt és alázatos szívű".

Folignoi Boldog Angéla holtteste

*Lásd például: nyitottegyetem, Falvay

Folignoi Boldog Angéla könyve az interneten.

Boldog II. János Pál pápa a Szent Mihály-imáról

"Habár manapság ezt az imát többé nem mondják el a misék végén, arra kérek mindenkit, ne felejtse el és imádkozza, hogy segítséget kapjon a sötétség erői és az e világ szelleme elleni harcban." 

[II. János Pál, Regina Caeli, 1994. április 24.]

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; 
a sátán gonoszsága és cselvetései ellen légy oltalmunk.
Parancsoljon neki Isten, esedezve kérünk;
te pedig, mennyei sereg fejedelme, 
a sátánt és a többi gonosz szellemet, 
(a)kik a lelkek elveszejtésére körüljárnak a világban, 
isteni erővel taszítsd le a pokolba. 
Amen.”

Az ima keletkezéséről bővebben: http://www.hagiosz.net/?q=node/29
A fordításról: http://capitulumlaicorum.blogspot.ch/2010/05/invokacio-szent-mihalyhoz.html

Isten hat nap alatt teremtette a világot? I.

"[A boldogság] lényegében
az igazság megnyugtató öröme"
Szent Ágoston: Vallomások, 

10. könyv 23. fejezet

1600 évvel ezelőtt nem voltak olyan tudományos eszközök, amelyek alapján nemmel válaszolhattak volna  kérdésre. Mégis, pusztán bölcseleti megfontolásokból a Szentírás kinyilatkoztatásként való elfogadása alapján  Szent Ágoston egyértelműen megcáfolja a kérdésben foglalt állítást:

"Sokat törtem a fejemet azon a kérdésen, hogy csakugyan hétszer vagy nyolcszor láttad-e jóknak alkotásaidat, amelyek megnyerték tetszésedet; - de a te látásodban nem akadok időre, ami nélkül pedig nincs értelme annak, hogy ennyiszer vagy annyiszor nézted meg műveidet." (Vallomások, 13. könyv, 29. fejezet)

Ez konklúzió, a 11-12. könyvben azonban részletesen kifejti a kérdést.

Egy szemléletes példát ír arra, hogy milyen lehet az az látásmód, amelyben "nincs idő". Isten mindentudását ugyanis a legegyszerűbb (lenne) úgy elgondolnunk, mint amikor mi állunk egy olyan folyamatban, aminek tudjuk az elejét, végét és lefolyását, például egy tökéletesen ismert verset hallgatunk, olvasunk vagy mondunk. 

"Aki ismert éneket énekel, s aki az ismeretes éneket hallja, annak érzelme a következő szavak várása s a már elhangzottak emlékezete szerint változik s figyelme is megoszlik; - veled ez, Uram, elménk örök teremtője, változatlan, tehát valóban örök mivoltodnál fogva meg nem eshetik.

Amint tehát ismeretbéli változás nélkül ismerted "kezdetben az eget és a földet," - éppen úgy nem okozott benned megoszlást a cselekvés sem, amellyel kezdetben megteremtetted az eget és a földet." (Vallomások, 11. könyv, 31. fejezet)

Könyörtelenül leszámol azzal a gyermekes képzettel, amely úgy képzeli el Isten teremtését, hogy egy ősz szakállú öregapó (az Atya) üldögél a nagy sötétségben, míg egyszerre csak eszébe jut, hogy igazán csinálhatna valamit, és nekilát a föld megalkotásának. (Előzőleg kifejti, hogy teremtmény híján nincsen idő - nem ezt mondja a legmodernebb asztrofizika is: az univerzum keletkezése előtt nem tudunk időről beszélni. És felhívnám a figyelmet arra, hogy az "ősrobbanás" és az első hipotetikus állapot közötti időben /ez azt hiszem, ez pár milliomod része a másodpercnek/ nem tudják mi történt, milyen állapot uralkodott, és hogy hogyan létezett az idő)

"[Isten akaratában] nincs is tárgyak szerint változó akarás, hanem egyszerre, együtt és mindig akar mindent, amit akar, - új és új akarás nélkül, időrendi egymásután nélkül, anélkül, hogy később akarná, amit előbb nem akart, és megfordítva. Az ilyen akarat ugyanis változékony, örök pedig nem lehet az, ami változik, viszont a mi Istenünk örökkévaló!" (Vallomások, 12. könyv, 15. fejezet)

"Nincsenek-e telis-tele ósdi [sic!] nézetekkel, akik azt feszegetik: mit művelt Isten, mielőtt a világot teremtette? Ha semmit - mondják -, ha nem működött semmiféle irányban, miért nem maradt azután is örökké munka nélkül? Ha Istenben új mozzanat, új akarat keletkezett, hogy alkosson valamit, amit azelőtt sohasem cselekedett; - igazi-e immár örökkévalósága, amelyben új, azelőtt ismeretlen akarat kelhetett?

Isten akarata nem teremtmény, hanem megelőz minden teremtményt, - hisz semmi sem jöhetne létre a teremtő akarata nélkül. Isten akarata tehát Isten lényegéhez tartozik. Már most ha azt mondjuk, hogy keletkezett valami Isten lényegében, ami előbb nem volt, bizonyára nem lehet azt a lényeget igazság szerint örökkévalónak hirdetni; ha viszont örök volt Istenben a teremtő akarat, miért nem örök a teremtmény?"

"Felelek immár arra a kérdésre: mit cselekedett Isten, mielőtt az eget és földet megteremtette. Felelek, de nem úgy, mint valakiről beszélik, hogy a kérdésben rejlő nehézséget kikerülve tréfásan azt mondotta: "poklot gyártott a titkait feszegetők részére!"

Így nem felelek, mert más az értés, más a sértés! Inkább megmondanám, hogy amihez nem értek, azt nem értem, - mint olyasvalamit feleljek, amiből gúny háramlik a nagy kérdés megpendítőjére, arra meg, aki ostobán felel, dicséret.

Az én válaszom ez.

Te vagy, Istenem, minden teremtett dolog teremtője. S azon az alapon, hogy az ég és föld elnevezéssel minden teremtményt felölelek, nagy bátran kimondom: az ég és föld megteremtése előtt Isten semmit nem teremtő módon nem cselekedett. Ha cselekedett, csak teremtményt alkothatott. Sok hasznos dolgot szeretnék tudni; bár mind úgy tudnám, mint azt, hogy egyetlen teremtmény sem jött létre az első teremtmény megalkotása előtt." (Vallomások, 11. könyv, 12. fejezet)

"Ott [a mennyben] majd nem bántanak emberi kérdezősködések; - jaj, nagy büntető betegség az rajtuk, hogy nagyobb a kíváncsiságuk szomja, mint az értelmük ereje, - ott majd nem feszegetnek olyanokat, hogy: mit művelt Isten a világ teremtése előtt? - Vagy: hogyan jutott eszébe teremteni valamit, mikor azelőtt soha semmit sem teremtett?

Adj nekik, Uram, helyes értelmet a beszédhez; add megérteniök, hogy nem lehet ott "sohasem"-ről beszélni, ahol egyáltalán nincsen idő. Következőleg ha azt mondom Istenről, hogy soha azelőtt nem teremtett, csak annyit mondok, hogy időben nem teremtett.

Vegyék eszükbe, hogy teremtmény híján idő sincs, s hagyják abba az ilyen hiábavaló beszédet. Lendüljenek ők is azok felé, amik előttük vannak, s értsék meg, hogy te minden időknek vagy minden idők előtt örök teremtője, s hogy semmi idő és semmi teremtmény, még ha időkön felül áll is, nem egyforma veled az örökkévalóságban. (Vallomások, 11. könyv, 30. fejezet)

Végül egy felmerülő kérdés: mégis miért teremtett Isten?

"Hogy a véges jó ne maradjon teremtetlenül." (Vallomások, 13. könyv, 2. fejezet)

Ui.: Szent Ágoston ezen könyvére úgy gondolom, még többször vissza fogok térni, mert rendkívül összetettnek találom.