2011. március 1., kedd

Vakság

A katolicizmus vakságának egyik jellemzője az a fajta hisztéria, ami a New Age-et és az ezotériát övezi.
Vakságon kívül másnak aligha nevezhető annak a ténynek a fel nem ismerése, hogy itt nem valami újról van szó, hanem egy állandó problémáról, talán csak a takargatáshoz szükséges (intézményi?) eszközök szűntek meg.

Az alábbi sorokat 1897-ben írta a katolikus leánynevelés egyik legszínvonalasabb intézményéből egy korát meghazudtolóan intelligens, művelt, tehetséges, és (mint költészetéből kiderül) a transzcendens iránt fogékony 17 éves lány. Kaffka Margitnak hívták, éppen utolsó évét kezdte el a Szatmári Királyi Katholikus Tanítóképző Intézetben, a Szent Vince Irgalamas Nővérek zárdájában. 20 év múlva megírja a magyar irodalomtörténet egyik legszomorúbb történetét a zárdai oktatásról, ez a középiskolai kötelező olvasmányként ismerős Hangyaboly.

“A sors vagy az Isten, vagy a véletlen is segít, - mióta tanulni nem tudok nem szólít felelni senki. (...)
A múltkor Bagossy óráján senki se’ készült el a csillagászattanból, hát azt az elcsépelt ötlelet vettük elő, hogy elsvindlizzük az órát, és a spiritualizmusról kezdtünk kérdezősködni.
“A kathedráról - mondta - nagyon nehéz ilyen dolgokról felvilágosítást adni, ami még kellőképpen tisztázva és megvitatva nincs. Szerény véleményem, kisasszonyok, - hogy vannak erkölcsi járványok, mint ahogy járvány a dátha például.” - Itt kifújta az orrát.
Mindez csak annyiban érdekes, amennyiben nekünk, Idával - egy városi pajtásommal - eszünkbe jutott a dolog, és ma elmentem hozzá és megpróbáltuk. Egy rég’ meghalt társnőnket idéztük, szegénykét, de sokáig csupa mássalhangzókat emlegetett, de egyszerre megleően tisztán és gyorsan felelt meg arra a kérdésre, hogy ki felel holnap.
“Ne törődjön vele. Ne gondoljon rá” Furcsa! Nem tudom kinek szólt, melyikünknek beszélt, kivel, mivel nem szabad törődni, nem szabad gondolni. Azaz hogy tudom! De milyen ostoba vagyok, már mindenből regényt csinálnék. No de ígérem, ünnepélyesen ígérem hogy többet nem untatlak soha az ostobaságaimmal. Te pedig írj sokat, minél többet, mindenről, nagyon érdekel. Címezd bátyámhoz, - megkapom! Karácsonyig talán még írhatok egyszer, - akkor pedig minden nap egy levelet”1

Szatmár, 1897 október 14 (a levél keltezése, de az alábbi sorokat valószínűleg október 15. után írta).

Különösképpen megrendítő a tanár hozzáállása, mintha az elmúlt 114 év alatt semmi sem változott volna. Hogy pusztán "erkölcsi" problémává degradálja a spiritizmust, hogy a kérdés inkább megrémiszti, mintsem megragadná az alkalmat... Mire is? Hogyan beszéljen róla? Valaki megtanította neki?
És vajon mit válaszolhatott később Kaffka Margit a saját diákjainak, ha mondjuk neki szegezték ezt a kérdést, mint a miskolci zárda tanítónőjének?
1A lélek stációi - Kaffka Margit válogatott levelezése (sar. Simon Zsuzsanna), Nap Kiadó, 2010, 19-20.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...