Ez nem "hivatalos" remeteség, pár hete egészen egyszerű vidéki munkának indult. Három hét után leírhatom, hogy remeteélet lett, és lesz belőle továbbra is. Így jár az, aki megengedi a Szentléleknek, hogy kénye kedve szerint alakítsa az életét :)
Itt több lehetőségem és időm van az interneten tevékenykedni, pontosabban: itt rendszeresen van rászánt, erre a feladatra kijelölt időm. Paradox módon, amíg a valódi közösségemtől elvonultan élek, a virtuális világban egyre inkább az emberek szeme elé kerülhetek.
Eddig azt mondhatom, hogy ugyanaz a legnehezebb dolog számomra, mint otthon: időben lefeküdni és korán felkelni. Csak az időpontok mások:)
Az első héten útravalóul ez az idézetet találtam a zsebnaptáramban:
"Nem szabad összekeverni a magányt és a csendet sem. A magány tér vagy érzés, a csend viszont belső magatartás. Csaphatunk nagy zajt a fejünkben a puszta kellős közepén, és csendet teremthetünk magunkban hatalmas tömegek közepette. Az biztos, hogy az igazi magány alakítja ki a tevékenység legnagyobb embereit, a legtermékenyebb gondolkodókat és a legbátrabb szenteket. Hogy azonban a magány valóban gazdagodás legyen, kell, hogy azt vagy az igazság utáni hatalmas szomjúság lakja, vagy valami nagy szenvedély bizonyos ügyért, vagy valódi vágy, hogy a láthatatlanra figyeljünk, vagy a szeretet titka egy megsejtett és keresett jelenlétért." (Michael Hubart OFM: Krisztus a mi boldogságunk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése