Tudom, nem vagyok túl naprakész (és itt nincs mentség, ezt a modern médiák, különösen a blogolás nem csak lehetővé teszik, hanem minőségi kritériumként elő is írják), mivel csakúgy peregnek... ha nem is a politikai események, de a politikai gyalázkodás épp aktuális témái óráról órára változnak. Némi megállás csak ott tapasztalható, ahol a valóságalap kirívó (azt hiszem, elég annyit írnom most, hogy "plágium").
Az elmúlt decemberi hónap során megtapasztaltam azt, hogy internet (és mobil) nélkül is lehet (egy nem is akármilyen) teljes életet élni, erre a hónapra az a belátás jutott, hogy bár sok ostobaságtól mentesül az ember, de az a sok ostobaság, amely felelőtlenül elhangzik és leíródik, nem csak valakiknek készül, hanem valakik által is.
9 napja láttak napvilágot azok a cikkek, amelyek azzal foglalkoznak, hogy egy csepeli plébános és a helyi polgármester felhívást intézett a... híveihez/ polgárokhoz.
Olvasgattam ezeket és a hozzászólásokat is, és megdöbbentett mekkora kavarodás van az emberek fejében a közbenjáró imádsággal (tehát amikor másokért imádkozunk) kapcsolatban. (Legalább akkora, mint a csepeli buzdítás kiadójának a magyar helyesírás szabályait illetően).
Miért kell imádkozni Orbán Viktorért?
Az, hogy a kereszténységben fontos imádkozni másokért, nem részletezem, ennek az interneten is tucatnyi irodalma van (a katolikus tanítás itt elolvasható). A kérdés itt a személyen van, mint ahogy a csepeli felhívással foglalkozó cikkek is erre helyezték a hangsúlyt, sőt enélkül nem is lenne semmi hírértéke a dolognak.
Elsősorban azért, mert Krisztus érte is meghalt. Krisztus minden emberért meghalt. Természetesen nem imádkozhatunk mindenkiért személy szerint, elég csak azokért, akikért valami miatt fontosnak tartjuk vagy érezzük a közbenjáró imádságot. Ők általában szívünkhöz közel álló emberek, családunk, rokonok, ismerősök, barátok, beteg emberek, stb..., ezt általában úgy éljük meg, hogy Isten ránk bízta őket, ránk bízta azt, hogy ily módon segítsünk nekik. Én megértem, ha Orbán Viktor sokaknál nem szerepel ezen a "listán", de ettől még fontos tudatosítani, hogy Jézus minden emberért eljött és meghalt.
Másodsorban pedig azért, mert a miniszterelnök, amely pozíció sok hatalommal jár együtt, és egy-egy cselekedete az egész népre döntő hatással van. A hatalom pedig mindig megkísértett állapot. Minél nagyobb hatalma van valakinek, minél többekért felelős, annál erősebb a kísértés. Ha a nagyhangú véleménynyilvánítók legalább pár misén részt vettek volna (vagy az egyház hivatalos imádságán), akkor tudhatnák, hogy számtalanszor szól a misekönyörgés az állami vezetőkért, és a zsolozsmában is rendszeresen imádkozunk értük. A vezetőért, és az államfőért külön mise is mondható.
Az csepeli "ókeresztény áldóima", bár a körítése tartalmaz számos olyan elemet, amely félreértésre adhat okot (például a bevezető szöveg azt sugallja, hogy az ellenzék ellen kell imádkozni, és nem Orbán Viktorért), mind tartalmilag, mind megfogalmazásában igen igényes.
Logikus azt gondolni, hogy leginkább az "ellenzékben ülő" keresztényeknek lehet nagy hasznára. Őket a lelkiismeretük eddig arról győzte meg, hogy a miniszterelnök "néhány" lépése nem szolgálja az ország üdvét. Pusztán a szociálpszichológiai tényezőket mérlegelve vajon kik mások tudnák buzgóbban kérni Istent, hogy végre teljesen az Úr vezesse Orbán Viktort? Hogy ne engedjen a kísértésnek, ne éljen vissza a hatalmával? Hogy ne cselekedjen soha indulatból, kilátástalanságból, hanem a vigasz állapotában (amely Szent Ignác szerint is a legalkalmasabb állapot a döntéshozatalra)? Hogy Isten áldása legyen rajta, ami mindig ugyanarról szól Ábrahám óta: Megáldalak, hogy áldást hozz a földre?
Azok a hívő embereknek ugyanis, akikben a kétely árnyéka sem merül fel, hogy Orbán Viktor netán néha rosszul döntött volna, úgyis inkább hálaadó ima után néznek, ha pedig egyesek úgy gondolják, hogy soha nem hibázott és nem is hibázhat és ezt az országot tökéletesen vezeti, vezette és vezetni is fogja, azoknak felhívnám a figyelmét többek között a bálványimádás veszélyeire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése