Árpádházi Szent Kinga Krakkója

Az MM Interactive a Kraków Festival Office 2000-rel együttműködve lenyűgöző cd-romot készített, amelynek segítségével bebarangolhatjuk a román kori Krakkót.

A rekonstrukciók régészeti feltárásokra, és történeti forrásokra alapoznak.(Képek innen), a kiválasztott időszak, amelyet a 800 év után újra láthatunk, pontosan egybeesik Szemérmes Boreszláv és felesége  Árpádházi Szent Kinga királyné uralkodási idejével (1240-1291). Kinga ebbe a városba érkezett (valószínűleg 15 évesen):

A fenti panorámaképen jobbra a ferencesek temploma látható, szembe vele, a "külváros" északi kapujánál pedig a Mindenszentek temploma.

1. A városfalakon kívül - a: a suburbiumtól északra

Itt:

Bal oldalt: hátul a ferencesek temploma, előtte a Szentháromság, a kép alsó sarkában pedig a Mindenszetnek temploma

Jobb oldalt: A Szent Adalbert templom látszik, attól jobbrább helyezkedne el a Szent Miklós templom és a Boldogságos Szűz Mária katedrális.

A ferences rend 1234-ben telepedett meg Krakkóban Kinga férje, Szemérmes Boreszláv támogatásával, latin kereszt alaprajzú templomukat (a laterbói ferences templom volt a modellje) 1249-ben szentelték fel. Ma (és a rekonstrukción nem) látható formájához nagyban hozzájárult Kinga királyné 1277-es föld- és pénzadománya. Kinga férje halála után az ószandeci (SK) klarissza kolostorba vonult vissza és élt élete végéig apácaként.

Szembe vele a Mindenszentek plébániatemplom. Ma már nem áll, de a tér még mindig a nevét viseli (Plac Wszystkich Świętych)

A kettő között a Szentháromság Plébániatemplom -- ma a dominikánus rend épületei állnak a helyén.

A régi, fallal körülvett város nem azonos a Planty vonalával - az egész sokkal kisebb volt: a Waweltől a mai Franciskanska-Dominikanska utca vonaláig terjedt.

Szent Adalbert temploma, akit méltán tisztelnek Közép-Európa védőszentjeként: Csehországban született, Rómában tanult, Prága püspöke lett, Esztergomban tevékenykedett, Szent Istvánt ő keresztelte, majd megtérítette Poroszországot, és vértanúhalált halt Észak-Lengyelországban.

Ma is áll, de kapott egy barokk átépítést.

Mögötte Szent Miklós temploma látszik.

Szent Miklós plébániatemplom

A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt katedrális. Ma a helyén a híres krakkói Mária templom áll (a Főtéren).

Szent Flórián temploma - ma is áll, szintén barokk fizimiskát kapott.

1. A városfalakon kívül - b: a Waweltől délre

Összkép: ha kinézünk a suburbiumból délre ezt látjuk: a mai Salwator negyed magját.

Leghátul a Salwator templom, előtte a "Norbertanki". A Szent Mihály rotunda sokkal keletebbre helyezkedett el.

Szent Mihály Arkangyal plébániatemplom, a kősziklán, itt halt meg Szczepanów-i Szent Sztaniszló vértanú-püspök 1079-ben. Kinga és Boreszláv segítette elő 1253-as kanonizációját, ma Lengyelország védőszentjeként tisztelik.

Mára eltűnt a Krakkót Kazimiertztől elválasztó Visztula-ág, a rotunda helyén pedig pálos kolostor áll.

I. Ulászló által emelt Szent Egyed templom

Salwator

"Norbertanki"

2. A suburbium templomai:

Mária Magdolna templom - ma már nem áll, de a helyén fekvő teret róla nevezték el.

Szent András templom (ma is áll)

3. A Wawel-dombon:

Szent Vencel templom (ma már nem áll)

Szent Gereona (György?) templom

4. További képek:

láthatóak itt

5. Árpádházi Szent Kingáról

Szent Kinga kápolnája a wielickai sóbánya mélyén

"Barátaimnak mondalak benneteket"

Jn 15,12-17

Barátaimnak mondalak benneteket... Nem engem, minket.

Arra gondoltam, miközben hallgattam az evangéliumot, hogy milyen könnyű úgy ismerkedni, ha egy barátom bemutatja nekem az egyik sokra becsült barátját. Utána könnyű szóba elegyedni, és ha voltak is bármilyen negatív előítéleteim, rögtön eltűnnek. Konkrét esetekre emlékeztem vissza, az ilyen találkozások mindig nagy örömmel jártak. Nem kellene nekem is így tekintenem minden keresztényre? Hogy van egy közös barátunk? És meglehet, ez a közös barát mutat be minket egymásnak.

Azt hiszem jó gyakorlat ez nekem, hogy tudatosítsam az ÉLŐ Jézust.

Maria summa pulchra

Habár én nem vagyok a Fokolare Mozgalom[1] tagja, de aki ismer, tudja, hogy mindig is vonzódtam azon kezdeményezésekhez, amelyek fő törekvése a mindennapi, "modern", "világi" élet minél tökeletesebb Istennek szentelése.

A Fokolare karizmája többek között a názáreti Mária lelkiségéből fakad, alapítója Chiara (Klára) Lubich harmadrendi ferences szerzetesnő volt, aki küldetését a mára világméretűvé vált mozgalom megalapítására a lorettói Szent Házban elmélkedve kapta meg.

Mária hónapját úgy gondolom, tökéletes Chiara, illetve Kempis Tamás gondolataival kezdenem.

"Isten és a felebarát iránti szeretetünk kifejeződése

Mi késztet bennünket arra, hogy így tartsuk rendben lakásunkat? Ezt 1964-ben értettük meg jobban, amikor elolvastuk Kempis Tamás egyik írását. A kis Jézus születéséről, a betlehemi barlangról elmélkedve így fejezi ki magát:

„Ó! Mily hódolatra méltó hely! (…) Lelkem, lépj be az égi király e szegényes lakhelyére… Nézd csak, hogy fekszik a jászolban csendesen az Istenember…

Imádd Istent e helyen! Elmélkedj Szűz Mária kegyes szolgálatairól! Mily nagy az ő öröme, mily magasztos, ahogy a tőle született gyermeket csodálja. (…)

Tégy úgy, mintha ott lennél velük (és mondd): »Itt maradok, hogy szolgáljam az Uramat, Mária úrnőt, és védelmezőjét, Szent Józsefet. Tüzet rakok, s gondosan táplálom, elkészítem az ételt és vizet merek. Kitakarítom az udvart és a házat, minden rést betapasztok, hogy megóvjam a szél erejétől s az esőtől. (…) Ezután rózsát és liliomot szedek, (…) hogy felékesítsem a szent bölcsőt… kitárom az istálló ablakát, hogy beragyogjon a nappal világossága és leszálljanak a magasból a szent angyalok, hogy édes örömujjongással töltsék be e házat.«”[KEMPIS T.: Sermones de vita et passione Domini, In Opera Omnia III. kötet, Freiburg i. Br. 1904, 91–104. o.

4]

Kempis Tamásnak ez az írása megértette, és ma is megérteti velünk, hogy a környezetünknek is tükröznie kell a bennünk élő tiszteletet és szeretetet.

Azt pedig tudjuk, hogy bennünk az Isten és a felebarát iránti szeretetnek kell élnie.

Tehát ebben is – mint életünk minden területén – a szeretetnek kell vezérelnie bennünket, mely arra indít, hogy eggyé váljunk a testvérekkel. Így otthonunk nem egyértelműen szegény vagy gazdag. Ha lakhelyünk a szeretet kifejeződése testvéreink iránt, lakhatunk bárhol, palotában vagy kunyhóban, felhőkarcolóban vagy parasztházban.

Általános Szabályzatunkban az is benne van, hogy lakásunknak igazodnia kell a környezethez, ahol apostolkodásunk nagy része zajlik. Erre is a szeretet ösztönöz.

Mária ízlése szerint

Gyakran visszatér az otthonnal kapcsolatos első meglátásainkban a gondolat, hogy azt „Mária ízlése szerint” tartsuk rendben.

Persze nem könnyű elképzelni, hogy milyen is lehet Mária ízlése. Azt hiszem, hogy csak akkor tudjuk ezt megérteni és megvalósítani, ha a fokolárban élők között és a Mária Műve többi tagjával olyan az egységünk, hogy fokolárunk – az adott területen – valóban Mária Műve egészének a kifejeződése, mely arra hivatott, hogy Mária jelenlétét tegye jelenvalóvá és folytassa a mai világban.

Azt, hogy a lakással kapcsolatos feljegyzések között olyan gyakran szerepel a szépség gondolata, talán azzal magyarázhatjuk, hogy Mária a „teljes szépség”.

Lakásunk legyen modern, az adott kornak megfelelő.

Nagyon fontos, hogy házaink időtállóak legyenek (sokszor Mária Műve tulajdonát is képezik), mert fenn kellene maradniuk, mint a bencés apátságoknak, amelyek mind a mai napig állnak annak ellenére, hogy az idők folyamán sok ezer szerzetes megfordult falaik között.

A házak ugyanis visszatükrözik, hogy mi Isten terve az ott élő családról, és akiket Isten a századok során meghív oda, szobáról szobára járva még jobban meg fogják érteni, hogyan éljék meg életük egyes aspektusait, amit a lakás építésénél és beosztásánál elődeik már szem előtt tartottak. Így maga a lakás is segítségükre lesz, hogy életük egyetlen területét se hanyagolják el."

A kolostor illata

... azonban bizonyos értelemben templomnak is kell lennie, az élő Isten templomának. Nem a képek miatt (persze itt is vannak képek, mint általában minden családban), hanem Isten állandó, csendes, építő és termékeny jelenléte folytán, aki jelen van a Jézus nevében összegyűlt emberek között.

Ezzel kapcsolatban az ötvenes években írtam egy cikket. Hasznosnak tartom, hogy idézzek most belőle a témához kapcsolódva:

„Úgy gondolom, nincs olyan férfiszív, és még kevésbé női szív, amely legalább egyszer, főként ifjúkorában, ne érezte volna a kolostor vonzását.

Nem az elzárt életforma iránti vonzódás ez, hanem inkább az iránt, ami ott a falak közt összpontosul, s melynek harmóniáit a távolból is hallani lehet. (…)

E közösségek úgy ragyognak a világban, mint sötét éjben a csillagok, és sugározzák Isten jelenlétének fényét. (…)

Csönd borítja ezeket a házakat (…), de a mennyei élet titokzatos erejénél fogva mégis megszólítják az emberek szívét, és az Istennel való egység boldogságáról beszélnek, amelyet mindenki áhít.

A fokolár is, ez a világ házai közt elvegyülő kis lakás, a kolostor illatát árasztja. A fokolár falai is a világban élő Isten erődítményei, a béke országát ölelik körül.

Varázsából semmit nem vesz el a televíziók szomszédból beszűrődő hangja, az autók zaja vagy a járókelők fecsegése. A kölcsönös szeretet, mely jelenvalóvá teszi Jézust a testvérek között, teljes lényüket magával ragadja, és nemcsak megszenteli a falakat, mint egy apátságét, hanem ünnepélyessé is teszi, mint egy templomot. Ha a ház lakói asztalhoz ülnek, a szertartás édességével tölti el őket; ruhájukat a megszentelt habitus illatával hatja át. A csengőszó vagy a telefon az újabb testvérekkel való találkozás örömét jelzi, mely megtöri, ugyanakkor erősíti Istenben való egységüket.

Énjük hallgat, ezért valaki Más szól belőlük. Önmagukat kioltva új fény gyullad bennük, mely mindent beragyog, túllépi, és szinte megszenteli a falakat, melyek Krisztus Testének egy élő sejtjét ölelik körül. Mások is jönnek a fokolárba, hogy velük együtt keressék az Urat, s ebben a közös, szeretetteljes keresésben egyre erősebb lesz a láng, s egyre szebben cseng az isteni dallam. Krisztus az otthonuk, a kolostoruk, a szívekben és a szívek között élő Krisztus.”

In: Chiara Lubic: A szeretet otthont teremt

[1] Hivatalos neve: Opus Mariae, a fokolare szó "családi tűzhelyet" jelent.

Súlyponteltolódás

"Mindent Isten nagyobb dicsőségére" - a latin változatban általában már csak az AMGD marad, és az Omnia eltűnik (de nincs kétségem afelől, hogy odaértik). Talán szerencsés, hogy magyar nyelvű egyházban élek, mert eleddig én is csak az "Isten dicsőségére" figyeltem.

A szombati munka csöndjében döbbentem rá a mondat igazi súlyára, a "mindenre". Hogy valóban, teljesen, és kizárólagosan mindent Isten dicsőségére kell tenni. Nem csak az imákat, a templombajárást, a szentségek vételét, hanem a tanulást, a mosogatást, a bicikliszerelést, a tescos árufeltöltést, egyszóval tényleg a mindent, kivétel nélkül úgy kell végezni, hogy az Isten dicsőségére váljon.
Leírva ez banális.
Nem is írni kell, hanem élni, és 10 óra teljesen értelmetlen, ostoba és alulfizetett munkát is így végezni végig.

Rembrandt: Szent József és a Gyermek Jézus