A farsangról jutott ez a részlet eszembe:
"Ferenc kezdett tökéletes emberré átalakulni, és tökéletesen mássá lenni, mint annak előtte volt. Babilon fiai azonban visszatérése után egy ideig még nyomában jártak, és akarata ellenére is más irányba terelték, mint amerre eredetileg haladni akart. Az assisi fiatalság ugyanis, amelynek korábban mulatozásaiban vezére volt, megint kezdte őt lakomákra hívogatni, melyeken állandóan vidám pajzánság és bohóckodás járta. Vezérükké választották őt, mert sokszor tapasztalt bőkezűsége alapján biztosra vették, hogy most is valamennyiük helyett viselni fogja a költségeket.
Ő nem utasította el magától a felajánlott megtisztelést, nehogy fösvénynek tűnjék, azonkívül jámbor elmélkedéseiben egy pillanatra sem feledkezett meg az udvariasság követelményeiről. Fényes lakomát rendezett, rengeteg válogatott étellel, melyekkel mindenki rogyásig ette magát.
Utána részegen sorra járták a város utcáit, és közben ledér dalokat énekeltek.
Ferenc mint az ünnepség vezére bottal a kezében követte őket; de nemcsak testben maradt el mögöttük, hanem lélekben is egészen süket lett dalaikra, és szívében már az Úrnak énekelt..."
(Celanói Tamás: Szent Ferenc második életrajza 1228 k.)És tudni kell magunknak is időt hagyni.
 |
| Pieter Brueghel: Farsang és Böjt csatája, 1559. A kép nagyszerűen szemlélteti, hogy mi lesz akár a farsangból, akár a böjtből, ha eltűnik mögüle a hit fénye, és csupán társadalmi szokásokká válnak. Látunk a képen sok mulatozót, és látunk sok "hősiesen vezeklő" embert, de látunk-e olyat, aki "szívében az Úrnak énekel"? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése