Pontosan 635 éve történt, hogy...

A társadalom minden rétegét képviselő óriási tömeg gyűlt össze a koronázás napján, hogy üdvözölje és megéljenezze a fiatal hercegnőt, aki néhány perc múlva királynőjük lesz. Egy igen pontos beszámoló szerint az ifjú uralkodónő arannyal és drágakövekkel díszített karmazsinvörös baldachin alatt jelent meg, amelyet Lengyelország magas méltóságai viseltek. Néhány lépéssel a hercegnő előtt Krakkó palatinusza vitte ünnepélyesen a színarany és liliomformában összerakott gyémántokkal díszített királyi koronát. Jobb és bal oldalán két főúr lovagolt, az egyik az Anjou-liliomokkal díszített jogart vitte, a másik a pallost és az országalmát. Mögötte körmenetben haladtak a lengyel kolostorok leányai, akiket a főurak, nemesek és fontosabb hivatalviselők követtek. Mindenki égő gyertyát tartott a kezében.

Miután megáldotta a hercegnőt, Bodzanta gnieznói érsek elkezdte a koronázásái misét. Az evangélium felolvasása előtt, Hedvig felemelkedett a térdelésből, és az oltár mellett elhelyezett trónhoz ment. Az érsek kérte, esküdjön Istenre a színe előtt, a szent evangéliumra, hogy megtartja Lengyelország törvényeit, szabadságokat és privilégiumokat. „Esküszöm és ígérem” - felelte a hercegnő. „Isten úgy segéljen.”

Hedvig hercegnő letérdelt az érsek elé, aki olajjal kente meg a homlokát, és fejére tette a koronát; a hercegnő felállt, miközben felzúdult a kiáltás: „Éljen a király!” Hedvig az egyetlen lengyel női uralkodó akit sohasem neveztek reginának – királynőnek – hanem mindig rexnek, királynak.

A koronázási ünnepségek utolsó napját az ifjú királynő fővárosa megtekintésének szentelte. Hedvig felöltötte a nehéz királyi palástot, homlokát könnyű diadém övezte, és az országalmát meg a jogart vivő főurak kíséretében indult útjára. Magas állású lengyel főurak kísérték: lóháton ment végig Krakkó nevezetesebb utcáin. A lovas séta végül a város főterét körbefutó körúton ért véget. A polgármester háza előtt fogadta a 24 konzul hódolatát, a polgármester és a város polgárságának és fontosabb tisztségviselőinek tisztelgését, a nép állandó örömujjongása közepette.

In: Marie-Albane Lenarduzzi: Szent Hedvig magyar hercegnő - lengyel királynő, Ecclesia, 2OO3, 47-49.o