Súlyponteltolódás

"Mindent Isten nagyobb dicsőségére" - a latin változatban általában már csak az AMGD marad, és az Omnia eltűnik (de nincs kétségem afelől, hogy odaértik). Talán szerencsés, hogy magyar nyelvű egyházban élek, mert eleddig én is csak az "Isten dicsőségére" figyeltem.

A szombati munka csöndjében döbbentem rá a mondat igazi súlyára, a "mindenre". Hogy valóban, teljesen, és kizárólagosan mindent Isten dicsőségére kell tenni. Nem csak az imákat, a templombajárást, a szentségek vételét, hanem a tanulást, a mosogatást, a bicikliszerelést, a tescos árufeltöltést, egyszóval tényleg a mindent, kivétel nélkül úgy kell végezni, hogy az Isten dicsőségére váljon.
Leírva ez banális.
Nem is írni kell, hanem élni, és 10 óra teljesen értelmetlen, ostoba és alulfizetett munkát is így végezni végig.

Rembrandt: Szent József és a Gyermek Jézus