Barátaimnak mondalak benneteket... Nem engem, minket.
Arra gondoltam, miközben hallgattam az evangéliumot, hogy milyen könnyű úgy ismerkedni, ha egy barátom bemutatja nekem az egyik sokra becsült barátját. Utána könnyű szóba elegyedni, és ha voltak is bármilyen negatív előítéleteim, rögtön eltűnnek. Konkrét esetekre emlékeztem vissza, az ilyen találkozások mindig nagy örömmel jártak. Nem kellene nekem is így tekintenem minden keresztényre? Hogy van egy közös barátunk? És meglehet, ez a közös barát mutat be minket egymásnak.
Azt hiszem jó gyakorlat ez nekem, hogy tudatosítsam az ÉLŐ Jézust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése