Kis Szent Teréz ünnepére

"Nem lepett meg, nem is lephetett, hogy szenteket lehet találni Harlem nyomorában, keserű fájdalmában, a Damján atya-féle lepratelepeken, Don Bosco turini nyomortanyáján, Umbira útjain Szent Ferenc idejében, vagy a XII. század elrejtett ciszterci apátságaiban, Chartreuse-ben, Thebais-ban..."

Mindennapok on-line lelkigyakorlata

A lelkigyakorlat bármikor elkezdhető, ám a következő hét különösen alkalmas rá, ugyanis így a heti gyakorlatok belesimulnak a liturgikus évbe: karácsonykor kerül sor az Ige megtestesülésének misztériumára, húsvétkor a feltámadásról elmélkedhetünk.

Tovább a gyakorlatokhoz:

Online lelkigyakorlat

( A logo Simon András grafikusművész rajzának felhasználásával készült.)

Eucharisztikus flash mob

Egy "érdekesség" külföldről, Prestonból, az angliai domonkosok blogjából:

A mai napon, azaz 1399. július 17-én meghalt Hedvig királynő

Jan Dlugosz krakkói kanonok „A lengyel királyság évkönyvei" című művéből

Hedvig királynő zsoltáros könyve,
az első lengyel nyelvű
zsoltárfordítások
 egyike

"A mai napon, azaz 1399. július 17-én meghalt Hedvig királyné. Nagyon bájos arcú volt, de szokásait és erényeit tekintve még kedvesebb; a katolikus hit elterjesztője Litvániában. Ő állította fel a zsoltározók kollégiumát a krakkói székesegyházban, és két oltárt ugyanott. Ő alapította a piaszki Szűz Mária kolostort Krakkó mellett. Ő kezdte el a szláv testvérek kolostorának felépítését. Nagyböjt és advent idején vezeklőövvel és rendkívüli önmegtagadásokkal fegyelmezte testét. Bőkezű volt a szegények, özvegyek, jövevények, zarándokok, mindenféle nyomorgók és szükséget szenvedők iránt.

Svéd Szent Brigitta (1303-1373) Hedvig kortársa volt,
életszentsége Itália korszakalakító személyiségévé tette.
Ma Európa 5 társvédőszentjének egyike.
(Születésének 700. évfordulójára kiadott emlékbélyeg)

Nem volt benne könnyelműség, nem volt harag, nem lehetett benne gőgöt, irigységet vagy dühöt találni. Isten iránti nagy áhítatával és mérhetetlen szere  tetével tűnt ki; minden világi hiúságot elutasítva magától, lelkét és gondolatvilágát egyedül az imádságra és szent könyvek, nevezetesen az Ó és Újszövetség, a négy egyháztanító homíliái, az atyák életrajzai, prédikációk, szentek élete, Boldog Bernát, Szent Ambrus elmélkedései és prédikációi, Szent Brigitta jelenései és más, latinról lengyelre fordított könyvek olvasására fordította.

 Sok tehetséges, magát a tudománynak szentelő ifjú ellátásáról gondoskodott. Prágában kollégiumot alapított a litvánok számára, és fáradozott a krakkói Hittudományi Kar felállításán. Végrendeletében minden ékszerét, ruháját, pénzét és minden királyi öltözetét a szegények megsegítésére és a krakkói egyetem megújítására hagyta.

Ugyancsali a krakkói székesegyházra hagyott egy gyöngyökkel kirakott főpapi melldíszt. Olyan híres volt, és annyira megbecsültek az egész katolikus világban nagyszerű erkölcsi magatartása miatt, hogy életében a szentség példaképeként tisztelte mindenki."

A melldísz
Felső jobb, illetve alsó bal
szárán az Anjou-kori magyar
királyi címer (Árpád-sáv és liliomok)

Vakság

A katolicizmus vakságának egyik jellemzője az a fajta hisztéria, ami a New Age-et és az ezotériát övezi.

Vakságon kívül másnak aligha nevezhető annak a ténynek a fel nem ismerése, hogy itt nem valami újról van szó, hanem egy állandó problémáról, talán csak a takargatáshoz szükséges (intézményi?) eszközök szűntek meg.

Az alábbi sorokat 1897-ben írta a katolikus leánynevelés egyik legszínvonalasabb intézményéből egy korát meghazudtolóan intelligens, művelt, tehetséges, és (mint költészetéből kiderül) a transzcendens iránt fogékony 17 éves lány. Kaffka Margitnak hívták, éppen utolsó évét kezdte el a Szatmári Királyi Katholikus Tanítóképző Intézetben, a Szent Vince Irgalamas Nővérek zárdájában. 20 év múlva megírja a magyar irodalomtörténet egyik legszomorúbb történetét a zárdai oktatásról, ez a középiskolai kötelező olvasmányként ismerős Hangyaboly.

“A sors vagy az Isten, vagy a véletlen is segít, - mióta tanulni nem tudok nem szólít felelni senki. (...)

A múltkor Bagossy óráján senki se’ készült el a csillagászattanból, hát azt az elcsépelt ötlelet vettük elő, hogy elsvindlizzük az órát, és a spiritualizmusról kezdtünk kérdezősködni.

“A kathedráról - mondta - nagyon nehéz ilyen dolgokról felvilágosítást adni, ami még kellőképpen tisztázva és megvitatva nincs. Szerény véleményem, kisasszonyok, - hogy vannak erkölcsi járványok, mint ahogy járvány a dátha például.” - Itt kifújta az orrát.

Mindez csak annyiban érdekes, amennyiben nekünk, Idával - egy városi pajtásommal - eszünkbe jutott a dolog, és ma elmentem hozzá és megpróbáltuk. Egy rég’ meghalt társnőnket idéztük, szegénykét, de sokáig csupa mássalhangzókat emlegetett, de egyszerre megleően tisztán és gyorsan felelt meg arra a kérdésre, hogy ki felel holnap.

“Ne törődjön vele. Ne gondoljon rá” Furcsa! Nem tudom kinek szólt, melyikünknek beszélt, kivel, mivel nem szabad törődni, nem szabad gondolni. Azaz hogy tudom! De milyen ostoba vagyok, már mindenből regényt csinálnék. No de ígérem, ünnepélyesen ígérem hogy többet nem untatlak soha az ostobaságaimmal. Te pedig írj sokat, minél többet, mindenről, nagyon érdekel. Címezd bátyámhoz, - megkapom! Karácsonyig talán még írhatok egyszer, - akkor pedig minden nap egy levelet”1

Szatmár, 1897 október 14 (a levél keltezése, de az alábbi sorokat valószínűleg október 15. után írta).

Különösképpen megrendítő a tanár hozzáállása, mintha az elmúlt 114 év alatt semmi sem változott volna. Hogy pusztán "erkölcsi" problémává degradálja a spiritizmust, hogy a kérdés inkább megrémiszti, mintsem megragadná az alkalmat... Mire is? Hogyan beszéljen róla? Valaki megtanította neki?

És vajon mit válaszolhatott később Kaffka Margit a saját diákjainak, ha mondjuk neki szegezték ezt a kérdést, mint a miskolci zárda tanítónőjének?

1A lélek stációi - Kaffka Margit válogatott levelezése (sar. Simon Zsuzsanna), Nap Kiadó, 2010, 19-20.