Vizitáció

"De hogyan történhet velem az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?" 

(Lk 1,43)

Nem mi megyünk Jézushoz.
Ő jön hozzánk.


Erzsébet volt az első, akinek a Szűzanya vitte el.

Vizitáció, Martigny

 Most csak ennyit megkésetten erről az ünnepről. Pedig szerettem volna írni, például arról a utilatirista-moralizáló prédikációtípusról, ami sok helyütt elhangzik ilyenkor a templomokban, nevezetesen, hogy "nézzük csak meg, milyen aranyos-gondos-figyelmes-segítőkész  a Szűzanya, segít terhes rokona háztartásában". A fenéket. Ha csak segíteni akart volna, valószínűleg épp elég túlterhelt családanyát talált volna Názáretben is, és nem gyalogol kilométereket. Sőt, ha valamelyik hívő netán újra elolvassa az evangéliumot, megbotránkozva látja, hogy az aranyszívű Szűzanya, bizony a legnagyobb bajban hagyja ott barátnőjét: pontosan a szülés előtti napokban. Erzsébet egyedül vajúdik, magányosan fekszik gyermekágyi lázban, csak egy néma férj áll az oldalán?! 

 Mária valóban figyelmes, például a kánai mennyegzőn felhívja a figyelmet arra, hogy elfogyott a bor, nincs is kétségünk afelől, hogy valóban kiváló segítséget és társaságot nyújtott Erzsébetnek. De Mária látogatása túlterjed ezen az együgyű magyarázaton. Sokkal nagyobb jelentősége volt és van.

 Az angyali üdvözletben Gábriel beszél Máriának Erzsébetről: "Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van... mert Istennek semmi sem lehetetlen" Mária ezért megy Názáretből Júdába: találkozni akar azzal az asszonnyal, aki nem csak testi, de lelki rokona is. Aki szintén megtapasztalta, amit ő is meg fog: hogy "Istennek semmi sem lehetetlen". Találkozásuk ezért semmi másról nem szól, mint Isten dicsőítéséről. Az evangélium ezen része, valószínűleg a legszebb Istendicséret az egész Bibliában.

 Mégsem tudtam megállni, hogy ne írjam le, legalább egy részét a gondolataimnak. A vizitáció, és így az üdvtörténet álságos elhumanizálása pont az embert degradálja le. Ebben a találkozásban sokminden történt, sokminden elhangzott a Szentlélektől ihletetten. Ne engedjünk a csábításnak, és gondoljuk azt, hogy egy nőnek, egy háziasszonynak semmi másra nem lehet szüksége és lehetősége, csak egy szorgos kézre, aki segít neki a főzésben-mosásban. Mert ez a leírás éppen ezt cáfolja meg. 

"Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.

 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 

Hangosan felkiáltott: 

- Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.

Mária erre így szólt:

- Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról,és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal,és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,  amint megmondta atyáinknak,  Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

 És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába. Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült."