2012. október 2., kedd

Miért érdemes elkötelezett ateistáknak is olvasni a Bibliát?

Például a "kényelmetlen" áthallások elkerülése végett:

"Az élet természetesen számos problémát vet fel. A legközismertebbek, hogy miért születünk a világra, miért halunk meg, miért szeretnénk a közbülső idő túlnyomó részét kvarcórák viselésével tölteni?
[...]Építettek hát maguknak egy döbbenetes méretű szuper komputert, mely oly bámulatosan intelligens volt, hogy még be sem kötötték az adattárolóit, máris eljutott a Gondolkodom, tehát vagyok-tól a rizspuding és a jövedelemadó létezésének levezetéséig. Csak ekkor tudták kikapcsolni.
Akkora volt, mint egy kisváros.
 Legfontosabb egységeit a külön erre a célra tervezett igazgatói irodában helyezték el, a hordozóul szolgáló hatalmas ultramahagóni vezérigazgatói íróasztalt a legfinomabb ultravörös szattyánbőr borította. A sötét szőnyeg diszkrét luxusát egzotikus cserepes növények emelték ki. A helyiséget a számítógépes programozás hőskorának nagyjairól és családtagjaikról készített, ízlésesen gravírozott portrék díszítették, a hatalmas ablakok fákkal körülvett köztérre néztek.
 A Nagy Bekapcsolás napján két méltóságteljesen öltözött programozó érkezett, hónuk alatt aktatáska. Diszkréten bevezették őket az irodába: Mindketten tudatában voltak annak, hogy fajuk egészét képviselik történelmük csúcspontján, mindazonáltal higgadtan viselkedtek. Tisztelettudóan helyet foglaltak az íróasztal
előtt, kinyitották táskáikat, és elővették bőrbe kötött jegyzettömbjeiket.
 A programozókat Lunkwillnak és Fooknak hívták. Kis ideig az alkalomhoz illő némaságban üldögéltek, majd Lunkwill társára nézett, előrehajolt, és megérintett egy pici fekete kapcsolót.
 A lehető legfinomabb zümmögés jelezte, hogy a hatalmas komputer máris teljes készenlétben van. Pár pillanat múlva telten zengő, mély hangján megszólította őket.
Így szólt:
- Vajh mi lehet ama hatalmas feladat, melynek elvégzésére életre hívtatok engem, Bölcs Elmét, a tér és idő világegyetemének második legnagyobb komputerét?
Lunkwill és Fook meglepetten pillantottak egymásra.
[...]
- Ó, Bölcs Elme - kezdte. - A probléma, melynek megoldására megalkottunk téged, a következő. Azt akarjuk, hogy közöld velünk... - várt egy kicsit - a Választ!
- Választ? Ugyan mire?
- Az Élet! - mondta Fook.
- A Mindenség! - mondta Lunkwill.
- Meg Minden - mondták együtt.
Bölcs Elme gondolkodott ezen egy keveset.
- Ravasz.
- Meg tudod csinálni?
Újabb jelentőségteljes csend.
- Igen - felelte végül Bölcs Elme. - Meg tudom csinálni.
- Tehát létezik válasz? - kérdezte Fook visszafojtott lélegzettel.
- Egyszerű válasz? - tette hozzá Lunkwill.
- Igen. Az Élet, a Mindenség Meg Minden. Létezik válasz. Csakhogy - tette hozzá - gondolkodnom kell rajta. [hét és fél millió évig]
[...]
Két szigorú öltözékű ember ült tisztelettudóan a terminál előtt, és várakozott.
- Mindjárt eljő az óra - mondta az egyik. [...]
- Őseink hetvenötezer generációval ezelőtt indították el ezt a programot. Mi lehetünk azonban az elsők, akiknek a Komputer megszólal.
- Lenyűgöző élmény, Foochg. [...]
- Mi leszünk a szerencsések - mondta Foochg - akik meghallhatják az Élet...
- A Mindenség...
- Meg Minden...
- Nagy Kérdésére...
- A Választ...
- Csst! - pisszegett Loonkawl. - Azt hiszem, Bölcs Elme beszédhez készülődik!
 Pillanatnyi várakozásteljes szünet után a konzol elején sorban feléledtek a műszerek. A fények, mintegy kísérletképp, fel-felvillantak, majd üzemszerű villogásban állapodtak meg. A kommunikációs csatornából halk búgás hallatszott.
- Jó reggelt! - szólalt meg végül Bölcs Elme.
- Ööö... jó reggelt, ó, Bölcs Elme - mondta Loonkawl idegesen. - Megvan a… ööö... hogy is mondjam...
- A Válasz? - szakította félbe Bölcs Elme fenségesen. - Igen. Megvan.
A két férfi beleborzongott e válaszba. Tehát mégsem vártak hiába!
- Valóban létezik Válasz? - lehelte Foochg.
- Valóban létezik Válasz - erősítette meg Bölcs Elme.
- Mindenre? A Nagy Kérdésre? Az Élet, a Mindenség Meg Minden.
- Igen.
Mindkettőjüket erre képezték ki, egész életükben erre a pillanatra készültek, születésükkor választották ki őket, hogy tanúskodjanak, amikor a Válasz megadatik, s mégis azon kapták magukat, hogy lélegzetvisszafojtva fészkelődnek, mint afféle izgatott gyerekek.
- S készen állsz rá, hogy közöld velünk? - sürgette Loonkawl.
- Készen állok.
- Most?
- Most - mondta Bölcs Elme.
Mindketten megnyalták cserepes ajkukat.
- Bár nem hinném - tette hozzá Bölcs Elme - hogy tetszeni fog.
- Nem számít! - felelte Foochg. - Tudnunk kell most!
- Most? - érdeklődött Bölcs Elme.
- Igen! Most...
- Felőlem... - A komputer elcsöndesedett. Azok ketten idegesen fészkelődtek. A feszültség az elviselhetetlenségig fokozódott.
- Egész biztosan nem fogtok örülni - jegyezte meg Bölcs Elme.
- Ki vele!
- Jó - mondta Bölcs Elme. - A Válasz a Nagy Kérdésre...
- Nos?...
- Az Élet, a Mindenség Meg Minden... - mondta Bölcs Elme.
- Tehát?...
- A Válasz... - mondta Bölcs Elme, és megállt.
- Igen?...
- A Válasz...
- Igen???...
- Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."
Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című paródiájának felejthetetlen jelenete rögtön kulturális fogalom lett, lásd erről a wikipédia igen terjedelmes oldalát (42).

És kezdődnek az új szövetség iratai, Máté evangéliumával:
"Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék."
14+14+14, azaz összesen negyvenkettő.
Az Élet. A Mindenség Meg Minden.

3 megjegyzés:

julianus írta...

Erre még nem figyeltem fel. :-)

Unknown írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Unknown írta...

Gondviselésszerű, hogy Adams sem, pedig miután látta, hogy milyen nagy sikere van, a vallomása szerint heccből bedobott számra mindenféle magyarázatot kitalált: a tibeti szerzetesektől kezdve az ősemberekig bezárólag. A rajongói is tovább gondolták, engem bölcsészként teljesen lenyűgözött a tizenhármas számrendszeres magyarázat :)
Büszkén "radikális ateistaként" határozta meg magát (Dawkins egy könyvét is neki ajánlotta), ha rájött volna, hogy az evangélium "negyenkét nemzedékben" fogja össze az idők történetének teljességét, az egész üdvtörténetet, akkor azonnal kiparodizálta volna. Ismerve intelligenciáját, humorát és hitellenességét nem kis éle (és az olvasók lelkére ártó hatása) lett volna ennek a soha meg nem írt poénnak.
Dehát Teremtője egyszer minden embert elszólít, és egyszer minden életmű lezárul.

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...