Isten hat nap alatt teremtette a világot? I.

"[A boldogság] lényegében
az igazság megnyugtató öröme"
Szent Ágoston: Vallomások, 

10. könyv 23. fejezet

1600 évvel ezelőtt nem voltak olyan tudományos eszközök, amelyek alapján nemmel válaszolhattak volna  kérdésre. Mégis, pusztán bölcseleti megfontolásokból a Szentírás kinyilatkoztatásként való elfogadása alapján  Szent Ágoston egyértelműen megcáfolja a kérdésben foglalt állítást:

"Sokat törtem a fejemet azon a kérdésen, hogy csakugyan hétszer vagy nyolcszor láttad-e jóknak alkotásaidat, amelyek megnyerték tetszésedet; - de a te látásodban nem akadok időre, ami nélkül pedig nincs értelme annak, hogy ennyiszer vagy annyiszor nézted meg műveidet." (Vallomások, 13. könyv, 29. fejezet)

Ez konklúzió, a 11-12. könyvben azonban részletesen kifejti a kérdést.

Egy szemléletes példát ír arra, hogy milyen lehet az az látásmód, amelyben "nincs idő". Isten mindentudását ugyanis a legegyszerűbb (lenne) úgy elgondolnunk, mint amikor mi állunk egy olyan folyamatban, aminek tudjuk az elejét, végét és lefolyását, például egy tökéletesen ismert verset hallgatunk, olvasunk vagy mondunk. 

"Aki ismert éneket énekel, s aki az ismeretes éneket hallja, annak érzelme a következő szavak várása s a már elhangzottak emlékezete szerint változik s figyelme is megoszlik; - veled ez, Uram, elménk örök teremtője, változatlan, tehát valóban örök mivoltodnál fogva meg nem eshetik.

Amint tehát ismeretbéli változás nélkül ismerted "kezdetben az eget és a földet," - éppen úgy nem okozott benned megoszlást a cselekvés sem, amellyel kezdetben megteremtetted az eget és a földet." (Vallomások, 11. könyv, 31. fejezet)

Könyörtelenül leszámol azzal a gyermekes képzettel, amely úgy képzeli el Isten teremtését, hogy egy ősz szakállú öregapó (az Atya) üldögél a nagy sötétségben, míg egyszerre csak eszébe jut, hogy igazán csinálhatna valamit, és nekilát a föld megalkotásának. (Előzőleg kifejti, hogy teremtmény híján nincsen idő - nem ezt mondja a legmodernebb asztrofizika is: az univerzum keletkezése előtt nem tudunk időről beszélni. És felhívnám a figyelmet arra, hogy az "ősrobbanás" és az első hipotetikus állapot közötti időben /ez azt hiszem, ez pár milliomod része a másodpercnek/ nem tudják mi történt, milyen állapot uralkodott, és hogy hogyan létezett az idő)

"[Isten akaratában] nincs is tárgyak szerint változó akarás, hanem egyszerre, együtt és mindig akar mindent, amit akar, - új és új akarás nélkül, időrendi egymásután nélkül, anélkül, hogy később akarná, amit előbb nem akart, és megfordítva. Az ilyen akarat ugyanis változékony, örök pedig nem lehet az, ami változik, viszont a mi Istenünk örökkévaló!" (Vallomások, 12. könyv, 15. fejezet)

"Nincsenek-e telis-tele ósdi [sic!] nézetekkel, akik azt feszegetik: mit művelt Isten, mielőtt a világot teremtette? Ha semmit - mondják -, ha nem működött semmiféle irányban, miért nem maradt azután is örökké munka nélkül? Ha Istenben új mozzanat, új akarat keletkezett, hogy alkosson valamit, amit azelőtt sohasem cselekedett; - igazi-e immár örökkévalósága, amelyben új, azelőtt ismeretlen akarat kelhetett?

Isten akarata nem teremtmény, hanem megelőz minden teremtményt, - hisz semmi sem jöhetne létre a teremtő akarata nélkül. Isten akarata tehát Isten lényegéhez tartozik. Már most ha azt mondjuk, hogy keletkezett valami Isten lényegében, ami előbb nem volt, bizonyára nem lehet azt a lényeget igazság szerint örökkévalónak hirdetni; ha viszont örök volt Istenben a teremtő akarat, miért nem örök a teremtmény?"

"Felelek immár arra a kérdésre: mit cselekedett Isten, mielőtt az eget és földet megteremtette. Felelek, de nem úgy, mint valakiről beszélik, hogy a kérdésben rejlő nehézséget kikerülve tréfásan azt mondotta: "poklot gyártott a titkait feszegetők részére!"

Így nem felelek, mert más az értés, más a sértés! Inkább megmondanám, hogy amihez nem értek, azt nem értem, - mint olyasvalamit feleljek, amiből gúny háramlik a nagy kérdés megpendítőjére, arra meg, aki ostobán felel, dicséret.

Az én válaszom ez.

Te vagy, Istenem, minden teremtett dolog teremtője. S azon az alapon, hogy az ég és föld elnevezéssel minden teremtményt felölelek, nagy bátran kimondom: az ég és föld megteremtése előtt Isten semmit nem teremtő módon nem cselekedett. Ha cselekedett, csak teremtményt alkothatott. Sok hasznos dolgot szeretnék tudni; bár mind úgy tudnám, mint azt, hogy egyetlen teremtmény sem jött létre az első teremtmény megalkotása előtt." (Vallomások, 11. könyv, 12. fejezet)

"Ott [a mennyben] majd nem bántanak emberi kérdezősködések; - jaj, nagy büntető betegség az rajtuk, hogy nagyobb a kíváncsiságuk szomja, mint az értelmük ereje, - ott majd nem feszegetnek olyanokat, hogy: mit művelt Isten a világ teremtése előtt? - Vagy: hogyan jutott eszébe teremteni valamit, mikor azelőtt soha semmit sem teremtett?

Adj nekik, Uram, helyes értelmet a beszédhez; add megérteniök, hogy nem lehet ott "sohasem"-ről beszélni, ahol egyáltalán nincsen idő. Következőleg ha azt mondom Istenről, hogy soha azelőtt nem teremtett, csak annyit mondok, hogy időben nem teremtett.

Vegyék eszükbe, hogy teremtmény híján idő sincs, s hagyják abba az ilyen hiábavaló beszédet. Lendüljenek ők is azok felé, amik előttük vannak, s értsék meg, hogy te minden időknek vagy minden idők előtt örök teremtője, s hogy semmi idő és semmi teremtmény, még ha időkön felül áll is, nem egyforma veled az örökkévalóságban. (Vallomások, 11. könyv, 30. fejezet)

Végül egy felmerülő kérdés: mégis miért teremtett Isten?

"Hogy a véges jó ne maradjon teremtetlenül." (Vallomások, 13. könyv, 2. fejezet)

Ui.: Szent Ágoston ezen könyvére úgy gondolom, még többször vissza fogok térni, mert rendkívül összetettnek találom.