Hiányos és töredékes, nehezen követhető mondatok – hiányos és töredékes, nehezen követhető történet.
Csodálkoztam a borítón: a reneszánsz Rómában, (és) egy szent életű aszkéta pap környezetében játszódó történethez miként illik ez az archaikus kép. A kifinomult hedonizmushoz és az egyszerű ember és Istenszeretethez miként illeszthető a civilizáció egyik legalsóbb fokának kiforratlanságáról tanúskodó falfestmény. A könyvet olvasva értelmet nyert előttem: a kisregény sem állított fel ennél magasabb mércét. Megelégszik a „barbár” brutalitás bemutatásával, a fojtó, állatias légkört néhol homályos miszticizmussal terhelve, tudatosan kerülve mindenféle szépet és jót, ha mégis már-már megnyilvánulna ilyesmi, gondosan ellenpontoz az író, trágár szavakkal, perverz gondolatokkal.
A mindennapit ma – a borító tipográfiáján követelődzik a „ma”, sürgető felszólítás ez a miatyánkból, a regényben alázatos kéréssé finomul, majd a legvégén valami rezignált belenyugvássá, egy kétértelmű (alkoholos mámor) és belátottan megismerhetetlen világban.
Ezt írtam én. Az első olvasás után.
Ezt írta más:
Ezt írta más:
Ha ezt írtam volna én, akkor most azt mondanám, hogy amennyiben a kedves Olvasó kíváncsi az igazságra, olvassa el maga a könyvet és döntsön róla.
Így viszont (kivételesen) nem biztatok senkit ilyesmire :)